Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Én, a másik

, 445 olvasás, goner , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Utálom ahogy kisétálsz,
Minden nap az ajtón.
Utálom ha máshol vagy,
És nem mellettem alszol.

Félek tőle értsd meg,
Hogy többet nem látlak.
Tőled csak azt kérem,
Szeress engem bátran.

Engem csak az éltet,
Hogy veled lehetek.
Igaz csak pár óra,
De ez az életem.

Utálom az egészet,
Hogy én lettem a másik.
De imádom a tested,
Ahogy este rám mászik.

Miközben ő veled van,
És néz rád szerelmesen.
Fogalma sincs róla,
Máskor velem szeretkezel.

Nekem nem csak ez vagy,
Ami kielégít engem.
Szeretném, ha szeretnél,
Örökké csak engem.

Te mégsem szeretsz,
Jössz de csak a testemért.
A szívem szakad bele,
Mikor az ajtón kilépsz.

Az illatod itt marad,
A finom, puha párnán.
A szívem megszakad,
Az egész csak egy ábránd.

És észre kéne vennem,
Nem szeretsz belém soha.
Pedig te vagy az életem,
Ami így gonosz és mostoha.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: goner
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 231
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1698 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz