Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sirató

, 492 olvasás, sztike , 2 hozzászólás

Fohász

Nem e földre születtem én
tisztaságom égi erény,
ártatlan szívem vérzi bánatát
elfordul az, ki sírni lát.

Szenvedem a múló időt
porba hulló zápor esőt,
letagadnám létezésem,
hogy sosem lenne temetésem.

Erdő, mező, ég és föld
sóhajomtól fel-fel nyög,
gyöngyöző kis hegyi patak
vize mossa bús arcomat.

Hangom rekedt, testem fáradt,
hajamban is őszhajszálak,
mint a hulló falevelek
erős széllel útra kelek.

Átkozom, ki engem bántott
gyűlölöm e zord világot,
búval éltem búval halok,
engem többé nem bánthattok!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: sztike
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 302
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 326
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1887 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz