Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Életharang

, 672 olvasás, Marien , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Néha velem didereg a magány
egy-egy sétám során
fejem felett a fákra ül.
Máskor átjön szobám falán
s az apró nesz is - megsemmisül.
Árnyékként ringatózik
és némán gyötör, majd
vörösre vált az Ég,
s szívemen elszenderül.
S ha beszélgetünk - szemfödelet
szövünk - könnyek közt
tiszta vérrel születünk,
magányom s én - együtt,
mégis - külön.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Marien
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 186
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 208
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz