Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Állj meg! (a vezeklőhöz)

2009-08-18 11:00:00, 677 olvasás, fefo, 2 hozzászólás

Állj meg,
ha már csonttá fagyott
benned a vér
ha már belerögzült
szívedbe az utálat,
és az életed - úgy hiszed –
mit sem ér,
hiába harcolnál a nincs miért,
nem sir senki sem utánad,
akkor emeld fel tekinteted,
nézz a napra amikor ébred,
lásd meg benne a saját fényed
és a végtelenséget,
a melegség és
megbocsátás bíborát
és éld tovább nehéz
de gyönyörű életed.

Már nem magadért!
Az emberiségért vezekelsz!

Néhány szóban

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: fefo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 319
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 343
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz