Folyok én a nyelőcsődbe, mint poharadba úszó női mámor.
Marlak téged belülről, mert másra nem tartalak, csak a szánalom szolgájának.
Hallom, ahogyan a pénzed összerezdül a zsebedben,
És durván a pultba olvadnak ujjlenyomataid.
Látom, ahogyan a szemed a homályba simul, másik zsebedben
Társam lapul, kiveszed a dobozhoz súrlódott száladat,
A sárgás-pirosas éjszakádon…
Hallom, hogyan vágod a repedezett falhoz a szívedet,
Látom, hogyan áldozod fel a repedezett betonnak az arcodat,
A véres-feketés éjszakádon…