Navigáció


RSS: összes ·




Vers: … Egy alkoholista képzelgése…

, 612 olvasás, Rosszcsont , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Folyok én a nyelőcsődbe, mint poharadba úszó női mámor.
Marlak téged belülről, mert másra nem tartalak, csak a szánalom szolgájának.

Hallom, ahogyan a pénzed összerezdül a zsebedben,
És durván a pultba olvadnak ujjlenyomataid.

Látom, ahogyan a szemed a homályba simul, másik zsebedben
Társam lapul, kiveszed a dobozhoz súrlódott száladat,
A sárgás-pirosas éjszakádon…

Hallom, hogyan vágod a repedezett falhoz a szívedet,
Látom, hogyan áldozod fel a repedezett betonnak az arcodat,
A véres-feketés éjszakádon…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Rosszcsont
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 150
Regisztrált: 2
Kereső robot: 37
Összes: 189
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.3839 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz