Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az Óda költője

, 290 olvasás, Marcsy , 4 hozzászólás

Megemlékezés

(József Attila szobránál)

Úgy áll ott, mintha élne,
mintha bronzszíve zenélne,
s a vízfüggöny leomolva,
mintha csak Ódát szavalna.

Úgy áll ott, mintha élne
messzi-távolba merengve
bronzba öntött mozdulattal.
Én csak nézem áhítattal!

Úgy áll ott, mintha élne
halhatatlanságba vésve
Lillafürednek ölében,
örök nyugalom völgyében.

Úgy áll ott, mintha élne,
mintha hozzám is beszélne,
s a megkövült szónoklattal
átölel és ott marasztal.

Úgy áll ott, mintha élne,
meg nem élt jövőbe nézve.
Őrzik őt a régi várfalak,
s dalt csobog néki a patak.

Úgy áll ott, mintha élne,
táblán: "Az óda költője."
Körbezárja hegyvonulat
emléke itt örök marad.

Megjegyzés: Lillafüred, 2009. július 17.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Marcsy
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 112
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 146
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.1616 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz