Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Áldva üldözött

, 965 olvasás, aranytk , 14 hozzászólás

Gondolat

    Nekem nem jutott más,
    csak a dolgok egyszerű,
    mégis tiszta lapja:
    köröttem filléres kacatok
    megsárgult évekre pakolva
    (lelkembe ékelődött vágyak
    vérembe lassuló patakja)
    - szerény, de kedves otthon
    fényűző paloták mögött.

    A konyhában áll egy
    kerek asztal, vászonnal
    gondosan terítve,
    (nagyanyám emléke karcolva
    minden kérges, vén erezetbe)
    ünnepi ebédre gyöngyöző
    húsleves gazdagon merítve
    - szűkös napjaim szelíden
    szűkölnek fejem fölött.

    Fekete vázában
    selyemből napraforgók
    porosodó csokra,
    és az a huszonéves függöny,
    mi ablakom lágyan takarja,
    (mi a legszebb volt mindig nekem)
    most e torz világot bújtatja
    - hóbortos, vad ifjúságom
    már rég múltamba törött.

    Még esélyem sem volt
    hogy más utakat járva,
    gazdagabban éljek:
    Szolgáltam így fura urakat,
    kik feledték tétjét a létnek
    (eszembe se jutott soha, hogy
    mellettük egy iramba lépjek)
    s voltam féltő karja annak,
    ki kísért Ég s Föld között.

    Nekem nem jutott más,
    csak a reggeltől estig
    tartó, szorgos munka,
    gyermeki mosoly és játékok
    gondot űző, szép ajándéka,
    vagy épp’ átzokogott éjszakák
    hajnalt váró, halk, buja harca…
    de küzdve is maradtam hű
    - én, az áldva üldözött.

    2009. augusztus 14.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 9
Összes: 25
Jelenlévők:
 · fenytores
 · léna
 · Magyar Anita


Page generated in 0.0438 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz