Navigáció


RSS: összes ·




Dal: Magyarok istenéhez

, 330 olvasás, Jerryco , 4 hozzászólás

Fohász

Úgy érzem néha már, hogy mindent titkot láttam,
Két lábbal köztetek, a pusztulásban jártam!
Térdemig ér a kín a vér és a fájdalom!
Istenem hozzád szól most könyörgő sír-dalom!

Ezernyi kérdést hozzád fogalmaztam,
Miért kell itt élnünk, miért e pokolban?
A Magyar nem való egy pusztuló földre,
Ha most szét tekintek, kezem szorul ökölbe!

Emelj magadhoz, ragadd ki a népemet!
Tedd meg ezt akkor is, ha nem keresed kedvemet!
Magyar vagyok, öröktől fogva éltem…
A szívem rég bátor volt, a haláltól sem féltem!

Most, édes Istenem, arcod fordul tőlünk el,
A népünk haldoklik, kiálts reánk: - Ébrej fel!
Két kézzel markolok a rögök között magamba,
Befordult országunkat saskarom kaparja!

Saját magát eszi meg a népem! Kérdem én:
- Miért engeded ezt és hol marad a jó remény?
Remegve járok köztünk, csak te tudod, félek!
De mivel Magyar vagyok, amíg élek, itt élek!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Dal
· Írta: Jerryco
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 209
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 236
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Sutyi


Page generated in 0.1527 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz