Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Halott mosoly

, 257 olvasás, gyemant , 12 hozzászólás

Gondolat

Küllők nélkül,
nesztelen,
sötét zugokon,
vagy épp a fény
ölelő karján,
ott van,
s szakadatlan
forog,
óriás-karként,
szélnek eredve,
az idő
nehézkes,
fémből
szőtt kereke.

Ezerszer nézett
rád a nap,
s ezerszer toltad
a bámuló
arcokról
szálló
mosolyokat,
míg ingák lógtak,
pergő
homokszemcsék,
s elnyílott
fölötted a rét,
mohák
ülik már
az őszbeborult
magas
hegyek tövét.

De még
visszanézel,
tekinteted távol,
emlékedben
még él,
s érzed,
te is hiányzol,
remélni remélsz,
a mosoly
már halott,
alant
a friss hantra,
az idő
zöld
koszorút rakott.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 324
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 347
Jelenlévők:
 · Berpalota


Page generated in 0.2399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz