6.
II. Kalgorath, Thyrodan Nagykirálya megkönnyebbülten sóhajtott fel. A szokásos ceremónia, a köznép heti panasznapja a vége felé közeledett. A díszes, de annál kényelmetlenebb trónus, a súlyos, aranyveretes ruhák, amelyekben csak megfulladni lehetett, a korona, mely kegyetlenül szorította fejét – csupa olyan kellék, amelyet gyűlölt, de a tekintély és az udvari etikett megkövetelte a használatukat. Ha katonákkal, diplomatákkal tárgyalt, könnyű, elegáns öltözéket viselhetett, ám a nyilvános napokon elvárták tőle a királyhoz illő megjelenést.
A panaszosok sora elfogyott, az uralkodó már intett az őröknek, utasítva őket az ajtók bezárására, amikor az udvarmester lépett be a terembe és a trónhoz sietett.
-Nagyuram, még egy meghallgatásod lenne – az udvari mágus kéri a legmélyebb tisztelettel, hogy fogadd őt.
-A mágus tudja, hogy bármikor felkereshet. Miért épp a nyilvános napot választotta?- vonta fel szemöldökét a király.
-A mondanivalója, úgy tűnik, inkább a panasznaphoz illik – vélte az udvarmester. – Beengedhetem, Nagyuram?
-Jöjjön. Te pedig maradj itt mellettem.
A mágus mélyen meghajolt az ajtóban, botját a falnak támasztotta, majd tisztelettudóan lesütve tekintetét, a panaszosoknak kijelölt kőlapra lépett.
-Hallgatlak- szólt az uralkodó.
-Felséges uram, bocsáss meg a merészségemért – de szeretném megkérdezni, hogy van-e valamiféle fenntartásod a végzett munkámmal kapcsolatban?
A király meglepetten emelte fel a fejét.
-Ezt hogyan érted? Nem emlékszem, hogy ilyen megjegyzéseket tettem volna.
-Felséges uram, tegnap egy kereskedő jelent meg nálam. Egy Ichor-kristályt hozott eladásra, azzal a megjegyzéssel, hogy megszerezte az ötödiket is. Négyet tehát már megvásárolt tőle a királyi udvar – bár a vevő nevét nem tudta megmondani.
-Folytasd.
-Ezek a kristályok egyetlen célra használatosak: a mágusokat ideiglenesen megfosztani a képességeiktől. Mindig hűséges alattvalód voltam, de ha mégis, akaratlanul olyan hibát követtem el, ami miatt erre a döntésre jutottál, Nagyuram, kérlek világosíts fel erről.
-Miféle badarságokat hordasz itt össze? Semmilyen kristályt nem vettem vagy vásároltattam, veled semmi bajom nincs és nem is értem, miért nekem mondod el mindezt.
-Nagyuram, ezek a kristályok hihetetlenül drágák. Nem vagyok szegény ember, de az összes vagyonom sem lenne elég akár egyetlen szilánk megvásárlására is …
A király elkomorodott.
-Azonnak kéretem a kincstári felügyelőket. Hozzák magukkal az eltelt év bevételi és kiadási könyveit - fordult az udvarmesterhez. – A tanácsteremben várom őket. Te pedig elmehetsz - intett a mágusnak. – A bizalmam irántad továbbra is a régi.
***
Késő délutánra járt az idő, amikor a főkincstárnok a király elé járult a vizsgálatok eredményével.
-Nagyuram, az elmúlt egy évben nem történt ilyen jellegű és összegű kifizetés, a kincstári könyvelés egyenlege is teljesen rendben van… Ugyanakkor, a lekönyvelt adóbevételek összege a szokásosnál kevesebb volt.
-Mennyi a hiány?
-Közel félmillió arany, az előző évekhez képest – felelte rekedten a főkincstárnok.
-Úgy. Valaki tehát manipulálja az adatokat. Teljes revíziók kérek az adóbehajtók munkájáról – és teljes titoktartást. A madárka nem repülhet ki, mielőtt rácsapódik a kalitka ajtaja.
7.
Az ébredés most simább és fájdalommentesebb volt, mint az előző nap. Továbbra is lekötözve feküdtem, az üres szobában, de a rejtélyes készüléket időközben valaki eltávolította a fejem fölül.
"Most aztán benne vagy bajban" – jegyezte meg egy hang a fejemben.
-Nem tudtam, hogy a Xir-gömbök beszélni is tudnak - morogtam halkan.
"Azok bizony nem – de én igen. Nem ismersz meg?"
-A lélekkő? Ennyi év után pont most és itt bukkansz fel?
"Baj? Szerintem most van igazán szükséged rám …"
-Eddig is számtalanszor lett volna szükségem!
"Mondtam még annakidején, hogy pihenésre lesz szükségem … több száz év kellett, hogy újra felébredjek."
-És mióta vagy ébren?
"Hát … úgy százötven éve …"
-Miért hallgattál?
"Mert nem tetszett, amit csináltál. Gonosz tetteket követtél el, kihasználtad az emberek hiszékenységét és kapzsiságát a saját önző céljaid érdekében."
-Ezzel egyidőben megritkítottam a rablók, tolvajok, haramiák sorát. Az ország útjai sokkal biztonságosabbak lettek…
"A cél nemes, de az eszközök mocskosak voltak…"
-Akkor most miért avatkozol a dolgaimba?
"A saját érdekemben. Ez a gömb, a fejedben, az én titkaimat is képes kifürkészni, ezt pedig nem akarom. Épp ezért alkut ajánlok."
-Éspedig?
"Amennyire tudom, meggyengítem a gömb erejét. Érezni fogod a parancsokat, de képes leszel – bizonyos mértékben- ellenállni. Ha ügyesen csinálod, a drágálatos királyod semmit sem fog észrevenni. Így talán mindketten megússzuk a könnyelműséged következményeit."
-Miféle könnyelműségről beszélsz?
"Muszáj volt az első vadidegen emberrel a sárga földig leinni magadat, ráadásul mérgezett borral? Amatőr."
-Jó, igazad van. Elfogadom az ajánlatot.
"Amúgy sem volna más választásod…"
***
Eriegon kényelmesen belefészkelte magát egy fotelbe és intett az őröknek.
-Oldozzátok el.
Kérdezés nélkül lerogytam a legközelebbi székre, miközben elzsibbadt csuklómat masszíroztam. Egyelőre még nem éreztem semmi befolyásolást, de az ajtónál álló katonák felhúzott számszeríjai óvatosságra intettek. Kérdés persze, mennyire lehet megbízni a fejemben lakozó "vendég" ígéreteinek. S az is kérdés, hogy egyáltalán észreveszem-e majd a parancsokat.
Kételyeimre pillanatokon belül megkaptam a választ.
Eriegon egy apró tégelyt tett az asztalkára. Lepattintotta fedelet: a dobozkában valami zöldes, enyhén világító kocsonya remegett.
-Gyorsan ható méreg- jegyezte meg a király. Övéből tőrt húzott elő, hegyét a méregbe mártotta, majd odaintette az egyik testőrét.
-Fogd- nyújtotta oda neki a fegyvert.
A katona közelebb lépett … egy villámgyors mozdulat … a testőr döbbenten bámult a megsebzett alkarjára. A testén remegés futott végig, lassan összecsuklott és mozdulatlanul elterült a király széke mellett.
Eriegon hirtelen felém nyújtotta a fegyvert.
-Vedd el- utasított.
Engedelmeskedtem.
-Szúrd meg vele a karodat! – csattant a hangja. A fejemben éles nyilallást éreztem, a kezem önkéntelenül mozdult végrehajtani a parancsot. Hirtelen egy hűvös hullám futott végig rajtam, a fájdalom eltűnt, a kezem megállt a levegőben.
"Megpróbáltam leárnyékolni a Xir-gömböt"-súgta egy hang. " Úgy tűnik, sikerült".
A tőr hegyén megcsillant a zöldes massza.
"Teljesítsd a parancsot." – folytatta a hang. "Nem lehet méreg, nem kockáztatná az életedet."
Befejeztem a mozdulatot. A vágás nyomán néhány apró vércsepp serkent ki, éles csípést éreztem, majd a vérzés eléllt, a seb bezárult. Nyelével előre visszanyújtottam a tőrt – éreztem, hogy ezt várják el tőlem.
-Rendben van. Működik – dünnyögte maga elé Eriegon, s köntösébe törölte a tőr hegyét… – Felkelhetsz. Mára tízszeres zsoldot kapsz- vetette oda a földön fekvő testőrnek.
"Sikerült. Nem vette észre az árnyékolást, s azt sem, hogy szabad akaratból cselekedtél."
A király a körmét piszkálgatta a tőr hegyével. Ferde pillantást vetett felém, majd gúnyosan elmosolyodott.
-Nos, kedves egykori mágusom, beszélgessünk egy kicsit. Gondolom, tetszett a színjáték, s gondolom, azt is beláttad, hogy kénytelen vagy végrehajtani parancsaimat, bármik is legyenek azok.
Némán bólintottam.
-Láttam, meglepődtél, amikor élve viszontláttad egykori barátnődet. Hiszen te magad ölted meg annakidején …
-Igen, a te átkozott befolyásoló varázslatod hatása alatt…
A király felállt, a tőrt az asztalra dobta. A "feltámadt" testőr a fegyvert és a tégelyt kivitte a teremből, majd két serleggel és egy kancsó borral tért vissza. A király megtöltötte a kupákat, az egyiket felém nyújtotta.
Megráztam a fejemet.
-Köszönöm, még a múltkorit sem hevertem ki …
-Ahogy gondolod. Ami pedig a gyilkosságot illeti … nos, a dolgok nem ennyire egyszerűek. Ha tudni akarod – nem a lányt ölted meg. Csupán úgy alakítottam az eseményeket, hogy ezt hidd - büntetésül az árulásod miatt. Összejátszottál az ellenségemmel, ezért általában a fejvesztés a legenyhébb büntetés. A te esetedben ez túl kevés lett volna. Ehelyett elvettem tőled azt, ami a legfontosabb volt számodra – és ezzel a bűntudattal kellett volna leélni a hátralévő éveidet.
Éreztem, hogy kiszárad a torkom. "Lehetséges, hogy ennyire az orromnál fogva vezettek volna?" A kupáért nyúltam és belekortyoltam az italba.
-Hát … ez sikerült is. Bár nem hiszem, hogy a további fejleményeket is így képzelted el- jegyeztem meg.
-Beismerem, nem sejtettem, hogy kezdő mágus létedre ekkora erőknek parancsolsz. Annyi időm maradt csupán, hogy a vártoronyban raboskodó hölgyet egy kristályba zárjam – ezt nevezték el később Meridan Szívének. Sajnos, a sietség miatt a varázslat nem lett tökéletes…
-Hát ezért tudtam újholdkor megidézni Meridant …
-A közöttetek lévő kapcsolat ilyenkor a legerősebb, s ez képes volt egy időre megtörni a kötést.
-De akkor miért kellettek az áldozatok?
-Mit gondolsz, hogyan tudtam megőrízni a hatalmamat ennyi évszázadon át? Szükségem volt arra az energiára, amit a balszerencsés társaidból nyertem. Valamit valamiért …
Elöntött a méreg. Ösztönösen -és persze meggondolatlanul- lendült a kezem, hogy egy tűzgolyót indítsak útjára.
"Megállj!" – csattant egy hang a fejemben, félbeszakítva a gondolati parancsot. A karom lehanyatlott. "Idióta. A Xir-gömb hatása alatt nem varázsolhatnál. Majdnem elárultad magad".
A megdöbbenésemet csak az fokozta tovább, hogy a varázslat majdnem sikerült! Eltűnt az Ichor-kristályok által létrehozott védőburok, a manaháló újra ott feszült a térben.
A király félreértette meglepett arckifejezésemet. Felnevetett.
-Kár próbálkoznod. Felejtsd el, hogy mágus voltál, már egy legyet sem tudnál elpusztítani az engedélyem nélkül. A gömb minden próbálkozásodat megakadályozza – hacsak nem az én parancsomat teljesíted.
Hirtelen félrecsapódott az egyik függöny és egy hadnagy rohant be.
-Uram! – kiáltotta elfúló hangon. – Uram, a nagykirály …
-Mi az? Mi van a nagykirállyal? – förmedt rá Eriegon.
-Úton van ide … legalább kétezer harcos élén. Holnap érkeznek.
A volt király elgondolkodott.
-Úgy … nos, rendben van. Készüljetek fel – olyan fogadásban lesz része, amire élete végéig emlékezni fog.
Intett és elbocsátotta a tisztet.
-Élete végéig – ami talán nincs is olyan távol – sandított rám, majd kiment a teremből.
(folyt. köv.)
|