(Lángol a Hold)
Egyszer elmondtál egy szép mesét
Akkor elhittem, hogy bennem él
Akkor úgy éreztem, jó, ha fáj
Most már azt gondolom, mégse' bánt
Nekem most már vérvörös a Hold
Nekem most már úgy jó, ahogy volt…
Veled elsodort a szenvedély
Újra átölelt a lázas éj
Megint elfogott a régi vágy
Most már tudom, nekem ennyi járt
Azóta nekem lánggal ég a Hold
Bárhogy esett, úgy jó, ahogy volt…
Minden hitem, mit valaha hittem
Elfújta az őszi szél
Semmim sincsen, ha volt is kincsem
Elnyelte a messzeség
Azóta nekem blues a lelkem
Részegít a sötétség
Addig éltem, amíg reméltem
És nem féltem, hogy véget ér
De véget ért…
Sűrű hóesésben elmentél
Arcomra ráfagyott a szörnyű tél
Szívemre rádermedt a jégvilág
Magába zár, hol örök dér szitál…
A sötét égen hideg tűzgolyó a Hold
Most már mindegy, minden úgy jó, ahogy volt…
Benned hittem, annyira hittem
Elsodort az őszi szél…
Senkim sincsen, a gyönyörű Kincsem
Elvette a messzeség
Azóta nekem blues a lelkem
Tébolyít a sötétség
Addig éltem, amíg reméltem
S nem féltem, hogy véget ér
De véget ért…