Nem látom magam előtt az
utat merre visz, csak lábam
teszem betonra, fűvel benőtt,
ráncos arcú kövekre, lázas
aszfalt fekszik lépteim alá
Nem hagyok nyomot magam
után, mégis rámtalál sok tompa
fényű, felemás nappal, lomha éj
várja, hogy mellém feküdjön, majd
űzött - éber álmaival betakar
Nem akarom, mégis vonszol az
idő maga után, nem tartozom
ide, de hihető még viaszba
mártott mosolyom, játszom,
hogy élek, s lépdelek tovább