Mindig megyünk;
s ugyanakkor meg
sem mozdulunk.
Álmok karja hajlik
a szívre - s hisszük,
értünk vannak
a csillagok. Megyünk,
s kattogó távolok hoznak
fénylő éjt - benne
lelkünk daláért
új napra virradunk.
Folytonos úton
láthatatlan ajtót nyitunk,
s mélységén a felszíni
halmoknak - könnyed
léptű álmot fogunk.