nem akarok más lenni nem akarok változni
elkorcsosult élet szürke bábját átkozni
változzon a világ úgy ahogy azt szeretném
hogy sötét napok leple alatt ne a múltam temetném
naív buta kérés hisz a múltam most a jelenem
szabadulni nem akarok és a jövőmet sem keresem
hasztalan sorokban nyugszik meg a lelkem
de a halál nyomasztását érzem már felettem
felesleges tollkoptatás sosem hallott szavak
értelmetlen írka firka nektek ennyi marad
így nem kérem hogy emlékezz a nevemre
nem kérek virágcsokrot egy összeroncsolt tetemre