Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ne menj

, 336 olvasás, gyemant , 19 hozzászólás

Gondolat

Tudod, még
el sem múlt
ez az őrült nyár,
mely
nem ad nyugvást,
mely nem hagy lepihenni,
pezseg, perzsel, bódit,
mert mit,
mit ér a vágy,
ha égigérő is,
ha csak zúg
az üres éjji igérettől,
és mit tesz a félelem,
mennyire öl,
ha lerajzolod bennem
a tél arcát
egyetlen lépteddel,
mely
távolra visz tőlem
a sziklás hegyeken át.

Tudod, még
el sem múlt
ez az őrült nyár,
benne árnyak sora
apró
vetületekben jár,
s még be sem értek
az őszök adta
csodás
gyümölcs-ízek,
rajtam máris
újra a tél ül,
s a hajamba markoló
hidegkezű szelek
halk dallama csendül,
…/magasló egek/…
pedig csak egyet lépsz,
és én
…/annyira szenvedek/…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 319
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 345
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2885 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz