Kell a szó, hogy éljek;
írott festmény ezüst
szelén hangom
érzésekké érjen.
Mert nevetve könnyezek
és bánatból élek,
megkopott szavakból
bölcsőt faragok
a mélyülő csend
dalos gyermekének.
Kell a szó hogy éljek,
s Neked a tánc kell,
hogy a hangot belülről
érezd - lüktessen véredben
az életen túli élet, hogy
a jelen néma arcán
meglásd a beszédes képet.