Vers: Ökölbe szorult
2009-07-28 18:00:00,
850 olvasás,
inci,
|
Ősfélelem
ökölbe szorult az idő
markomból széthullt
homokszemeit keresem
kaparom össze fénytelen
múltam roskatag álmainak
örvénylőn száguld mellettem
a pillanat
minden hiába
nem tudjuk összerakni -
ha hiányzik a kötőanyag -
a véletlen lelt
szemcsékből az életet
pusztuló plazma vagyok
ebben a tébolyult forgásban
hol elvész a lélek a térben
s magányban
nem leli
nem lelheti
a nagy szabadságban az egybetartozást
talán a lásd
ne csak nézd elve hullt elém
fellibbentve a fátylat
hogy végre valamit lássak
a kvarcos csillogásból a szenny alatt
élet-képtelenség szépnek látni ezt
a lélekínséget
vagy bigott bálványimádást
mely vérből (másokéból) emel
totemoszlopot
Mammonnak
a harmincórás zötyögés
a hűvös büdös busz gyomrában
hogy elmondhasd
voltam görögben és
gyerekeket nyomorít a kenyér
ha van - betegség
hisz a takarmánybúza is megsüthető
ha nincs – éhség
majd a megélhetési
bűnözés
csak virágot
s nagy vagyont lopni nem bűn
ökölbe szorult az élet
a milliárdokat síbolók
csak Maja káprázatát látják
s tehetik szabadon
(ez a szabadság)
egyszer az ő bűnüket is
megváltják
megváltották(?)
a tengeri atom csak halat öl
gondolják keleten
s nap sem kel csak kelletlen
mert atom - hatalom
pénz - hatalom
a szeretet halott
egy ölnyi föld
a végén ennyi kell
vagy egy urnányi polc
s mindegy
mit nem tettél
kit nem szerettél
mit szereztél
mennyit sírtál és nevettél
Péter nem azt kéri számon
amit (el)vettél
hanem hogy kivé lettél
ökölbe szorult a lélek
jó szívvel ma csak az ad
akinek nincs
fél-te-nivalója
ajkak és szemek mosolya
úgyse kerül semmibe
s az minden vagyona
a szó is ölhet
nem csak a vagyon
én szabadítani akarom
szavammal gúzs alól lelkemet
lelkedet
de nem tudom
vajon lehet(?)
keresztre feszült a múlt
ökölbe szorult a jövő
Megjegyzés: Szeged, 2009. június-július
|
|
Kinyomtatom
Online látogatók:
Látogató: 69
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15 
Összes: 84
