Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Éneklésről

, 1874 olvasás, Lorka , 4 hozzászólás

Gondolat

Szamuráj karddal hasítom végig a mellkasom,
hogy dalom szabadon szakadhasson ki,
és milliónyi fülkagylón áthatolva,
végigszaladva egészen a szívekig,
átitatva megannyi testet…
mígnem libabőrökön csillogó verejtékként
a földdel egybeolvadva,
újjászületve virágmagként
tündököljön pipacs-képében
számtalan könnyektől csillogó szempárban…
aztán e fényesség csapódjon vissza csupasz bőrömre,
s e csattanást kövesse síri csend.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Lorka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 210
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 243
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.2068 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz