RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2009-07-27 10:00:00, 264 olvasás, koma , 4 hozzászólás
velem volt mikor vágtatni kezdtünk nyomunkban vad horda ugatott mikor végre a folyóhoz értünk hetykén mellém ugratott Gyerünk Pajtás! - kiáltott nevetve - Nem fél a víztől sem én, sem lovam! Mégsem jó, ha egyetlen emberre tucatnyi ellenfél rohan. gázolt lovunk hasig vad habokba a túlsó part egyre közelebb az ellen nyilai mellettünk hullottak de ő csak harsányan nevetett Gyerünk Pajtás! - harsogott a hangja fáradt lovam is erőre kapott előttem járt, amint a széles folyóból a meredek partra kaptatott felemelkedett a nyeregből ágaskodó lováról lepergett a folyó intett és mutatta az ösvényt ahol száguldhat bátran a ló Gyerünk Pajtás! - bicsaklott a végén a szó már nem bukkant tisztán elő vércsík indult el a mellkasán épp szívében állt meg a nyílvessző átemeltem saját nyergembe a lova majd haza talál vágtatni kezdtem veszettül de már mellettem ült a Halál Gyerünk Pajtás! - hallom ma is néha és látom arcán a huncut mosolyt néha azt hiszem egy angyal volt aki kicsit velem kóborolt
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς