Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A kitépett gyökerekhez

, 663 olvasás, legna , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Ennyi volt? Csak ennyi? Semmi más
mint alázat, szégyen, vad lázadás?
Ős kősziklák párás könnyű könnye;
Büszkeség helyett komor alázat
Mi elvett hazát, életet, házat?
Mennyi vér tapadt idegen könyvbe?
Mondd ez ma már nem más csak látomás?

Mára újabb pokolba merültünk:
Széthullott átzúzott vérünk, népünk.
Most távoli minden bátor, gyáva:
Szétszórta legnagyobb szükség és gyász,
Törvény és idegen-akarat, láz.
Maradtunk meddők, mélyen beásva,
De kezet nyújtunk, vissza sem ütünk.

Bennünk a hit, bennünk az egyisten.
Kinek többje van, semmije nincsen.
Ki hitetlen abban métely-átok:
Fegyvere dicstelen kisemmizés;
Jogot, igazságot hamissá vés;
Szívéből kitépi a világot;
Nem él már szeretetben, hitben.

Miért rosszallod ha mégis égünk?
Átfestett, hamisított a képünk,
De ez a mi földünk, hitünk, házunk,
És elménk ha jottányit is lázad
Veszíthet apát, fiút, házat;
Hazát, mit jog és harc örökít ránk.
Gyökerek nélkül semmit sem érünk.

Nyelvünkben búsult hangulathangok
Őrzik a repedő ősi rangot.
Őrzik töretlen, vad őseinket.
Rajtunk most nem segít böjt és bánat.
Megszülhetjük fiainkat, apánkat,
de világfánk szárad és úgy reszket
Mint a mélybe zuhanó harangok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: legna
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 62
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 98
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0849 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz