Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Titok

, 331 olvasás, Clara , 3 hozzászólás

Kedvencemnek

Láthatatlan könnycsepp gördül le arcomon;
Elsiratja mindazt, mik voltunk egykoron.
Eljátssza, hogy kapcsolatunk immár sivár –
Nem érdekli mi volt, mi van, s még mi vár…

Folyton hangod visszhangját hallom fülemben:
Azt kérdi mért bántalak, mért nincs türelmem.
Nem látja értelmét szóba állni velem –
Talán már rég el is engedte a kezem…

Mégis csak egymást keressük nap nap után;
Nézünk egymás szemébe vakon – burán.
Unjuk már mindketten a fárasztó harcot –
"Bárcsak végre tisztán láthatnám az arcod!"

Tudod, azt hiszed, hogy könnyű úgy nézni rád;
Hogy ne akarjam csókkal illetni a szád.
Hisz azért nem nézek a szemedbe olykor –
Nehogy kimondjam titkom, mi emészt sokszor…

Mert nem túl könnyű ott jó barátnak lenni,
Hol vágy emészti lelked egyszer szeretni.
Nem igaz, hogy nem érted; mondd, hogy nem látod –
Ölelésed felébreszt egy bűnös lángot?


/lardonnak/

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kedvencemnek
· Kategória: Vers
· Írta: Clara
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 194
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 216
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1708 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz