A minap pirosra festett körmeimet bámultam a tükörrel szemben ücsörögve. Fenekem alatt a fekete-fehér padlólapok végtelen sávot rajzoltak a folyosó mentén és a konyha ablakából beszűrődő fény glóriát rajzolt a fejem köré. Már 37 órája nem aludtam… Az állom manók ott ültek a fejem búbján, de csak lógatták lábukat és kártyáztak nagy unottan. Vállam leeresztettem, gerincem szinte derékszögbe hajolt, hajam az arcomba lógva lifegett. Ahogy a padlólapra tettem tenyerem, kiegyenesedtek megfáradt ujjaim, amelyek már felvették az oly' sokszor gyakorolt "gyűrű" pózt. Már álmomban is tudták, mi a feladatuk, rutinszerűen markoltak rá az adott péniszre. Piros köröm… Sok mindent elárul… Hányszor vágta anyám a fejemhez: "Nem ilyen kurvát neveltem!" Én se így terveztem, Édesanyám… - de inkább csak hallgattam mélyen.
Most, hogy nem volt más a szobában, végre magam lehettem. De még mielőtt túlzottan beleéltem volna magam az önsajnálatba, gumicsövet kötöttem a karomra és a fogaim közé vettem az egyik végét. Lila a karom, tele szúrt sebekkel. Kiválasztottam szűkre nyitott, vöröslő szemeimmel a legjobb pontot és szúrtam.
Narancsos cseppek folynak a falon, és annyira boldog vagyok… Minden gondom elszáll…
A hüvelyem lüktetése megszűnik…
A karom a combomra nehezedik…
Szemem felakad, majd szépen lecsukódik…
Fejem koppan a padlón…
- Bassza meg, Anna! Már megint belőtted magad?!?!? - rázta a karomat az erőteljes hang tulajdonosa - Térj már magadhoz az Istenit! Hozzatok egy pohár vizet! Honnan jutottál anyaghoz, Te ribanc? - csattant a pofon az arcomon, majd egy adag víz tódult az orrlyukaimba.
- Jól van! Jól van… Magamnál vagyok már… - mondtam, de valójában még mindig szédült a fejem a fáradtságtól.
- Szedd össze magad baszd meg! Nem mondtam, hogy alvás van, még itt várnak Rád a kuncsaftok! Az Isten bassza meg, kinyírlak, állj már fel! - ordított a Mester az arcomba és közben a hajamnál fogva rángatott.
Talpra álltam és belenéztem a tükörbe. Az arcomon könnycseppek folytak, az egyik combom belső felén pedig barnás váladék csorgott le szépen lassan…
- Óóóó, a faszom verem beléd Te rendvás ribanc! Már megint menstruálsz?!? Megengedtem, baszd meg?!? - lökött az ágyra a Mester - Na, gyere csak ide, majd én megmutatom neked, hogy kivel szórakozz!
A hasamra fordított és belém vágta keményen lüktető farkát. Csúszott a véremen ki-be, én pedig csendben feküdtem, tudván, ha hagyom magam, hamarabb szabadulok.
- Na, Te ribanc, ez kell neked ugye?!? Erre vágysz?!? Hogy jól megbasszalak, ugye?!? - hörgött a fülembe két ütés között, amik a fenekemen hagytak nyomot hatalmas tenyere alatt - Ez az, így kell ezt csinálni, na gyere, hadd basszalak szét! - hörgött tovább és éreztem, ahogyan egyre jobban kitölti hüvelyemet az erekciója.
A többiek csak álltak és néztek minket. A lányok reszkettek a félelemtől, senki nem mert levegőt se venni. Pedig ez általános jelenet. Én már megszoktam…
Végzett… A lepedő véres volt alattam… Kiment és becsukta az ajtót, majd kulcsra zárta…
Nem éreztem semmit…
Nem hallottam semmit…
Csak végre álomba merülhettem…