Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Ifjú kincskeresők kalandjai II.

, 433 olvasás, Aurora White , 8 hozzászólás

Kaland

Másnap Peti izgatottan futott az apjához.
- Apu! Apu! – kiáltotta – készítesz nekem búvóhelyet? Olyan igazit, a fára? – hadonászott játék kardjával.
- Sajnálom kisfiam – felelte a férfi -, most nem érek rá – azzal jelentőségteljesen a beépítendő ablakok és ajtók hadára bökött, amik ott sorakoztak a falnak támasztva és a fűbe téve.
- Értettem – szontyolodott el a gyerek.
- Inkább menj és folytasd a szobád rendezését, biztos van még mit csinálnod? – szavaira Petinek eszébe jutott az előbb említett helyiség, amiben még minden szanaszét hevert, ugyanis nem volt még kedve elpakolni az összes holmiját.
- Máris megyek – mondta és egykedvűen elindult az ajtó nélküli bejárat felé. Az előszobából a már szépen berendezett konyhába lesett, ahol anyja éppen a frissen vásárolt zöldséget pucolta a leveshez. A nő hirtelen észrevette, hogy figyelik, és felnézett a munkájából. Vidáman mélyedt a tekintete a fiáéba.
- Szervusz kicsim – üdvözölte őt. – Mi járatban?
- Meg akartam kérni aput, hogy csináljon nekem egy bázist, de azt mondta, most nem ér rá. – válaszolt szomorúan.
- Jaj kicsikém! – tette le az épp kezében tartott zöldséget, majd megtörölte a kezét egy konyharuhában, utána odament hozzá az előszobába és átölelte. – Most nagyon elfoglaltak vagyunk, még csak most költöztünk ide. Látod rengeteg tennivaló van itt – azzal a halmokban álló dobozokra mutatott, amiket még nem tudtak kicsomagolni -, s csak, ha ezekkel végeztünk, érünk rá a szórakozásra. Viszont utána nagy kirándulást teszünk és horgászni is elmehetünk. – ez előbbi említésére a fiúnak felcsillant a szeme. Mindenféle várrom, s titokzatos épületmaradvány jutott az eszébe, melyek felfedezésre várnak.
- Értem – bólintott nagy komolyan, miután anyja befejezte mondandóját.
- Most pedig, ha van kedved, segíts nekem, vagy menj csak játszani – tette még hozzá mosolyogva, gyermeke rémült arckifejezését látva.
- Megyek a szobámba.
- Rendben van – mondta még a nő, majd visszament a konyhába krumplit hámozni. A fiú pedig elindult fel, az emeletre. Az első emeleten, a nővére szobájából hangos zenebona szűrődött ki. Tétovázott, hogy odamenjen-e hallgatózni, vagy inkább induljon tovább a saját emeletére. Végül ez utóbbinál döntött, mint utóbb kiderült helyesen.
Már a lépcső felénél járhatott, mikor kitárult a lány szobája. Felerősödött a bent dübörgő zene, és hangos szitoközönnel egyetemben egy fiatal, szakállas férfi rohant ki.
- Meg ne lássalak itt többet – ordította Réka, s egy pillanatra megjelent barna hajkoronája. Peti sokat gúnyolta tépett fazonú frizurája miatt, ugyanis neki a legkevésbé sem tetszett. Meg a divatos ruhái, a lábfej nélküli harisnya!
Jobbnak látta, ha ő is messziről elkerüli a helyszínt, nehogy valami csetepatéba kerüljön.
Felérve ugyanaz a rendetlenség fogadta, mint, amit otthagyott. Ez megnyugtatta, mert tudta, senki nem járt a helyiségben rajta kívül. A városban közös szobája volt a testvérével, ráadásul emeletes ágyban kellett aludnia, ami eleinte jó murinak tűnt, később viszont már gyűlölte, hogy hallja a másik minden lélegzetvételét, ráadásul félt, hogy leeshet a magasból.
Néhányat a földön heverő ruhák közül összehajtogatott, majd eltett a ruhásszekrényébe. Nem az összest, mert úgy gondolta, az ráér később is, aztán felült a bevetetlen ágyára. Hirtelen nagyon jó ötlete támadt.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Regény
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 231
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1515 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz