Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Netes szerelem 41.

, 339 olvasás, Aurora White , 12 hozzászólás

Szerelem

Hamarosan eljött a szilveszter, s Barbi ígéretéhez híven a közelebb lakó Zsolthoz ment megünnepelni az újévet. Már előre megbeszéltek minden fontosat az alkalommal, s a találkozással kapcsolatban. A fiú nézett neki buszt, megírta, melyik megállóban szálljon le, s a biztonság kedvéért kiment elé, és elkísérte az otthonába.
Mikor leszállt a buszról, a lány megállapíthatta, hogy a másik semmivel sem helyesebb, mint a képen, sőt, lehet, hogy akkor épp egy előnyös oldaláról kapták őt le. Kócos szőkésbarna haja volt, és barna szeme, restalkatra magas és sovány. Viszont az előbbi felfedezését nem tette szóvá, igyekezett jó képet vágni a dolgokhoz, és mosolyogva köszöntötte a fiút:
- Szia! – üdvözölte.
- Szia! – köszönt ő is és kinyújtotta a jobbját, amit amaz bátran megrázott. – Örülök, hogy sikerült idetalálnod.
- Én is – azzal egy üveg pezsgőt nyújtott át, amit ajándékba hozott. Nem tudta, mikor illik átadni, ezért úgy döntött, megérkezés után rögvest megteszi.
- Köszönöm, majd betesszük a hűtőbe, és éjfélkor elfogyasztjuk – mondta vigyorogva.
Elindultak az út mellett, a település végének az irányába. Barbi továbbra sem tudta megállapítani, hogy faluba, vagy városba érkezett-e. A házak egyszintesek voltak, udvarral körülvéve, viszont látott egy egyetemet is, amiről úgy tudta, hogy az csak városokban volt fellelhető.
A hó már szinte mindenhol teljesen elolvadt, csak itt-ott volt fellehető még egy-egy megfeketedett kupac.
Hamarosan megérkeztek egy épülethez, aminél Zsolt megállt. Ez is egyszintes volt, fehérre meszelve, körülvéve fakerítéssel. Jobbra, az udvarban, egy fából eszkábált ólból dugta ki hegyes orrát, majd mikor, meglátta a betolakodót, vadul elkezdett ugatni, majd előjött a vackáról. Szerencsére láncra volt kötve, ami nem ért el a járdáig.
- Chasear! Helyedre! – nézett ki egy fiatal nő az ajtón. – Mindig ilyen, ha jön valaki – mondta bocsánatkérőn. – Te Barbi vagy ugye?
- Igen…
- Én Zsolti testvére, Anita vagyok – ömlött belőle a szóáradat, majd elvette öccse kezéből a pezsgőt, hogy azonnal a hűtőbe tudja tenni. – azzal el is tűnt.
- Ne haragudj rá, ő mindig ilyen beszédes.
- Igazán kedves lány.
- Örülök, hogy így gondolod – azzal bevezette őt a házba.
A berendezés egyszerűen káprázatos volt, mintha valami milliomos lakhelyébe tette volna be a lábát. Bőr kanapé, hatalmas goblen falvédő, mesés szobrok, rózsacsokor az asztalon. Barbi csak ámult, s mikor a férfi felvezette az emeletre, még inkább megdöbbent. A fa lépcsőfokokat birkabőr fedte, melyek némelyikén egy-egy plüssállat foglalt helyet, s a falon szebbnél szebb festmények vonták magukra a figyelő szemeket.
Mivel már nyolc óra is elmúlt, így fent is eluralkodott már a félhomály, de Barbi ugyanazt a pompát vélte felfedezni, mint a földszinten. A székeken, s az ágyon már egy kisebb csoport foglalt helyet, ami hat emberből állt, két párból és két fiatalabb gyerekből. Egy kis asztalon ropi és üdítő volt kikészítve, mely már jócskán megcsappant.
- Sziasztok – köszönt az újonnan érkező, amit amazok is viszonoztak.
- Ő itt Barbi – mutatta be Zsolt a lányt, majd elhelyezkedtek a többiek közé.
Elkezdtek játszani, s közben szólt a zene, melynek köszönhetően hamarosan oldódni kezdett a hangulat. Először egy Uno kártya került elő, amit egy társasjáték követett, végül Activity-re váltottak, s ez ment egész éjfélig, mikor is előkerültek a pezsgők, s mindenki koccintott mindenkivel, majd néhányan az utcára mentek tűzijátékot gyújtani.
Két óra körül már senki nem volt ott, csak Barbi és Zsolt, meg az ő nővére, Anita, aki hamarosan elment aludni, így kettesben maradtak. Csendben beszélgettek mindenfélére, főként zenei témák kerültek terítékre. A fiú csábította, hogy aludjon vele, s talán másra is célzott szavaival, de a lány ellenállt, így végül maradt a csevegés, meg halk zenehallgatás.
Néhány óra múlva, az első busszal ment haza Barbi. Aránylag pozitív véleménnyel volt az estéről, s a srácról is, ráadásul az, mint kiderült szintén szeretett olvasni, bár leginkább horrort, amit ő ki nem állhatott. Viszont az is nagy pozitívum, hogy egyáltalán könyvet vesz a kezébe, nem úgy, mint az emberek többsége manapság – gondolta a lány, miközben hazafelé zötykölődött a szinte teljesen üres buszon.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Regény
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 234
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1438 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz