Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Néma kacaj

, 318 olvasás, leguan , 4 hozzászólás

Misztikum

"ez a zene, mely most fölcsendül, a vizek felszínéről verődik vissza, a lehulló esőcseppek és a szitáló köd lágy érintkezéséből született, s minden néma élőlény számára oly szépséget hordoz magában, melyet csupán a tűzgömbök parázsló íve hordozhat"
- Reszketek. A hideg rászorítja a húsomat a csontjaimra. Oh, már a vérem is fagyott!
- Először meg kéne próbálnod a látvány álarca mögé nézni. Enyhülni fog a kín!
- Az enyhülés után, újra sóvárogni fogom a szenvedést. Mert az a pillanat, mikor megszűnik a gyötrelem, az az EGY pillanat, minden kínt megér!
- Menekülsz a kíntól, s közben szükséged van rá egyetlen pillanatnyi boldogságért?
- Őrült lennék? Mondd Gavrilas! Őrült lennék? Szólj hát!
"senki sem észlelte a bolygók együttállását, senki sem értette a lombok között megrekedt sötétség valódi szépségét, nem volt a fénylő szemek között egyetlen megértő tekintet se, az évek elmúltak, majd öregséggel megrakodva visszatértek s terhüket a vállunkra tették"
- Ó igen! Bolondok, őrültek vagyunk mind, kik e lobogó tűz körül ülünk!
- Azért remélem, egyszer majd a láng kialszik, s a leopárdok is közénk ülhetnek…
- Nem barátom! Ez a tűz örökké égni fog, örökké fog égni! Örökké! Örökké!
"s nem messze e különös tűztől egy fiatal lány üldögélt, körülötte hiénák aludtak.
Majd a lány kacagni kezdett, s a hiénák vele kacagtak, s a két férfi, csupán a szél vészjósló suhogását hallotta az éjben, semmi mást…"

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Jegyzet
· Írta: leguan
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 102
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 116

Page generated in 0.1363 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz