Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vagy-e, vagy nem

, 622 olvasás, Jood_Annon , 3 hozzászólás

Szerelem

Mikor a goblein-szerű szavak
a fejemre ülnek és a szálak
egyenként megfojtanak,
akkor példás testamentumot
regélek a virrasztó tömegnek-
"ugye tudjátok, hogy a szívem megszakadt?"

Magtalan maradok, megöregszem.
Esti telefonokkal csonkítom magam,
mert a hajnali megújulásra törekszem
és baljós jelekből építem falam.

Kockára fagyok a kánikulában,
véredből még nem ittam sosem,
de a nyakad vonalát, nyári ruhában
magam elé képzelem, únos untalan.

A cirpelés, valami bőszült tücsöktől
átviharzik a befülledt szobán
és a mennyezeten a ventillátor sem
tudja, hogy tegyen túl, önnön magán

… csak berreg és forog, mint én az ágyban,
mert tudom, hogy benned megtaláltam
minden elképzelésem hasznos képletét…
"csak a végzet, könyörgöm, ne Te légy!"

A hangod… viasz nélküli gyertya, csak kanóc
én meg, a fáradhatatlan bohóc-
aki csak beissza, nyeldekli, s fuldokol-
átlényegülök, remegek, ha szólsz…

Szemed zöldje már hatását megtette
és az a krémfehér bőr, húsod tasakja
ami ép eszem egy éjszaka befalta
az mindenemet, zsigerig megette…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Jood_Annon
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 337
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 371
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2702 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz