Csillagoktól kaptalak,
s mindennél jobban akartalak,
elképzeltem, vajon milyen lesz,
szerelmed most mégis ijeszt.
Csodát emlegetnek perceid,
s éberen álmodnak reggelig,
mondanám, de nem teszem,
ne szeress ennyire Édesem!
Lelked asztalát teríted
s étkeit lábam elé teszed,
közben éhségtől szédelgő szíved
csak morzsákat csipeget.
A harcos időt felezed,
előtted állóra ünneplőd teszed,
mondanám, de nem teszem,
ne szeress ennyire Édesem!
Szemed ringat mint gyermeket,
s én nem adhatok ily szerelmet,
mondanám, mégsem teszem,
ne szeress ennyire Édesem!