Navigáció


RSS: összes ·




Vers: 'Életvonal'

, 469 olvasás, Marien , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Fáj vagy békít sorsod,
mégis tisztafényű
képként hordod magadban
a múló időt - s e holt anyagban
szépül idegek közt
megváltott szavakká,
és írott lesz az íratlan is,
mert a teremtett hit
dacodból fojtott könny;
s boldog győzelmét
kócos gyermekként
naiv lélekkel ontod;
emlékeiddel mégis
nyugvó napjaid rablod
számozott, névtelen lapokban,
s egy-egy imát is elmorzsolsz
engesztelőn önmagad felé
mint kegyes hazugnak.
Megszépült arcán az idő
tükröt fordít a nyomornak,
s ajkáról a mosoly szilánkja
vérző virágot vés,
egy megsárgult albumba.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Marien
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 163
Regisztrált: 2
Kereső robot: 37
Összes: 202
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.1437 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz