Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Naplórészlet VIII. - Néma Hold

, 551 olvasás, mukkancs , 0 hozzászólás

Ezerszín

én csak egy pillanatot kértem, nem pedig az életet
hiába nézem bárhogy, nem passzolnak a méretek
lehet hogy tévedek, de kinyír ez a hajnal
nekünk nem voltak csak végletek, érkezz zajjal
mert elpusztít a csend, egyre kevesebbet érzek
le akartam ülni, de kirántottad a széket
feltörted a széfet, hol féltve őriztem
ölelő karjaim, szerető szívem, őszinte szavaim
Istenem mondd, hogy járjam utam párban
ha párna helyett lőszer van minden egyes tárban
ízek helyett mérgek csak böktetnek a számba
azt hittem ingyen viszonoznak mindent
de itt a számla, csók helyett ütések a számra
a szeretetem kulcs nélkül lakatra zárva
minden egyes ébren töltött éjjelem a tanu rá
hogy feladták a leckét de nincs aki megtanulná.

a karjaim többé már nem várnak ölelést
a szám nem kíván több csókot
szavaimmal magamhoz szólok
kezemnek nem kell másik kéz
nem várom a felem, mert én lettem az egész
nem kell hogy szólj, mert nem hallom meg
aki megértett és óvott, rég halott lett
az ég adott meg, de ő is vett el
a hold némán figyel, mert nem jön több reggel.

muszáj hogy mondjam, szinte égeti a tarkóm
szavakkal játszani meg a lányok a narkón
de profitálni nem tudtam egyikből sem
amit adtam, nem viszonozta egyik nőm sem
így én lettem a hold, ami némán figyel fentről
hiába változtatná, bennem minden eldőlt
'89 őszén én így kaptam a géneket
szerelemre születtem, de folyton csak tévedek
veled alszom el mégis egyedül ébredek
ha nem marad több betűd, én hogy lehetnék ékezet?
játszik a képzelet vagy szimplán csak kémia
normálisak közül vagyok az utolsó széria
herceget szeretnél, mert ezt diktálja a belsőd
mégsem tudod elfogadni azt, hogy te lettél az első
nem kérem hogy maradjon, hiszen ő kóbor fajta
egy újabb strigulát tudok karcolni a falba
ezt hozta a véletlen, ide szólt a jegyünk
ha már kimondani nem tudtuk, elárult a szemünk
sajnálom hogy nem érted, hogy mi miért mikor
csak azt látod, hogy a véletlen rózsákat tipor…

a karjaim többé már nem várnak ölelést
a szám nem kíván több csókot
szavaimmal magamhoz szólok
kezemnek nem kell másik kéz
nem várom a felem, mert én lettem az egész
nem kell hogy szólj, mert nem hallom meg
aki megértett és óvott, rég halott lett
az ég adott meg, de ő is vett el
a hold némán figyel, mert nem jön több reggel.

D.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Memoár
· Írta: mukkancs
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 332
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 366
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2935 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz