Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csonka trilógia

, 912 olvasás, Lemli.Rozsi , 19 hozzászólás

Elmélkedés

Mottó: hullámvölgy és hullámhegy, ne nézd a csillagokat terpeszben

1.
Talány a lét, késve érzed szerte összeomló piramisát
Ne halaszd, ne halaszd tovább, mit belsőd most kíván
Ütésváltás, hervatag lilaorgona-színű világlátás,
elveszi maradék erődet. Lételemed furcsa ködén át
nem látod a kincseket, melyek a világot átszőve várnak reád.
Hatástalan kulcsokkal nyithatatlan képzelt csúcs jövőképe
elhomályosítja mi a fontos. Nem kalimpáló szived
belső kamrájának gyümölcse ez, de érzed lehet még oly megrázó
és szenvedélyes mint hajdanán. A tudatalatti érzésvilág tompa
fáj-fáj fájdalom égő fáklyaként ütögeti hátad érzékeny és
szivközeli bordáid, vedd üzenetét ne gondold azt, hallucinálsz.

Megjegyzés: 1978.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Lemli.Rozsi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 305
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 327

Page generated in 0.4319 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz