Mottó: hullámvölgy és hullámhegy, ne nézd a csillagokat terpeszben
1.
Talány a lét, késve érzed szerte összeomló piramisát
Ne halaszd, ne halaszd tovább, mit belsőd most kíván
Ütésváltás, hervatag lilaorgona-színű világlátás,
elveszi maradék erődet. Lételemed furcsa ködén át
nem látod a kincseket, melyek a világot átszőve várnak reád.
Hatástalan kulcsokkal nyithatatlan képzelt csúcs jövőképe
elhomályosítja mi a fontos. Nem kalimpáló szived
belső kamrájának gyümölcse ez, de érzed lehet még oly megrázó
és szenvedélyes mint hajdanán. A tudatalatti érzésvilág tompa
fáj-fáj fájdalom égő fáklyaként ütögeti hátad érzékeny és
szivközeli bordáid, vedd üzenetét ne gondold azt, hallucinálsz.
Megjegyzés: 1978.