Mit is mondhatnék Neked,
Elfogytak a szavak,
Megfakultak az emlékek.
Tudom, nem látlak többé,
Nem is hallok felőled,
De hisz tudtam, hogy ez nem tart örökké.
Nem az bánt, hogy véget ért,
Hanem az, hogy el sem kezdődött igazán,
S te búcsú nélkül elmentél.
Mikor utoljára láttalak téged,
Láttam a szemedben valamit,
Miről akkor azt hittem, szerelem.
Ma már tudom, hogy tévedtem,
A szememnek hittem, s nem az eszemnek.
Ez az én bűnöm, de most elveszítlek…
Semmi mást nem kérek én,
Csak hogy boldog légy,
Mert én soha nem feledlek, míg élsz.
Legyél boldog, s éld vígan Életed,
Utóirat:
Én örökké szeretlek…