RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2009-07-08 11:00:00, 281 olvasás, gyemant , 14 hozzászólás
Része, része a kőnek, az égnek a földnek, a gyenge harmatnak. S már marhatnak alkony-utántól a hideg esték. Fojthat a veríték, nyújtott idők szaladgálnak szerte. Mert nem nézhetek örökké szemedbe. Tudom, türelem, türelem. Csak ne nyújtsd túl messze. Árván, tehetetlen. Hisz a kövek fölött, a kékek alatt, ím a részed lettem.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς