Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Árulkodó pillanatok

, 521 olvasás, mafla , 39 hozzászólás

Felnőtteknek

Emlékszem, gyakran játszottunk orvososdit. A mézes fülpálcikát is te találtad ki! Szégyelltem, mint a borotválást.

Ma egy sávban úsztunk. Húsz éve nem láttam ezt a macskaszemet!
Vízcseppjeid hozzám értek. Elpirultam.
Nem volt rajtad bikini felső. Bokádra volt kötve. Akár egy uszony.
Csak te lehetsz!
Elsüllyedek!

Az arcom ráfektettem a vízre, s úsztam, amilyen gyorsan csak tudtam.
Már a parton állva hallottam:
-Gyönyörű vagy most is, mint a kórházban!
Hirtelen meztelen lettem én is. A törülközőt gyorsan magam köré tekertem. Futottam, csak a lábaim tudták hova.
Az autómnál álltál, egyik lábad és hátad neki támasztva.
De jól néz ki ez a ruha is rajtad!- gondoltam.

Leejtettem a kulcsot. Fejembe szökött a vér.
- Tudtam, hogy sárga bogarad csak neked lehet. Megiszunk egy kávét?
Istenem, dehogy akarok!
Mindent kitaláltam, hogy csak pár percig kelljen téged látnom.
Szégyellem.
-Akkor holnap ugyanekkor itt! – vágtak ollóként belém szavaid.

A rádióban Michael Jackson Bad száma szólt.
Azt hiszem, a felajánlott ösztöndíjat mégis elfogadom. Talán még nem késő. India mindig is vonzott, és a piros csepp-pötty mindig ott lesz a homlokomon!

A rohadt életbe!

Oxigén-maszk az arcomon. Hol vagyok?
Nincs mit szégyellnem, nincs mit szégyellnem! Gyerek voltam!
Még nem lehet itt a holnap!

Megjegyzés: A piros festés az indiai nők homlokán azt jelenti, hogy a nőnek van partnere.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Próza
· Írta: mafla
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 248
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1841 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz