Soha sem mondtam neked, hogy szeretlek.
Most ez a szó égeti a mellkasomat.
Megtehettem volna, míg melletted lehettem.
Gyávaságom idáig vezetett…
Most már késő, búcsú nélkül, korán kellett elmenned,
Magába zárt egy csodásabb világ, talán ott boldog lehetsz…
Kislányként te voltál a mindenem, kicsi kezem sokat ölelt
Majd később távolságunk egymástól hatalmas lett.
Nem értettük egymás fájdalmait, eltávolodtunk…
De most már tudom, értem, átérzem létezésed minden percét
Fájdalmad ezerszer élem át minden nap itt a földön…
Szükségem lenne rád, ezer kérdésem megválaszolatlan.
Ki vagyok én, és ki is voltál te, kik voltak őseim kinek nevét viselem?
Miért is hagytál itt, kérdéseim kinek teszem fel?
Hiányzik ölelésed, apai féltő szereteted, egyszerű léted.
Nem tudtalak elengedni még. Ki akarom mondani lelkem égető fájdalmát.
Bocsáss meg, hogy ennyi éven át nem mondtam el neked,
hogy mennyire SZERETLEK drága édesapám…
Online látogatók:
Látogató: 50
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12 
Összes: 64
Jelenlévők:
