Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak álmodék!

, 289 olvasás, kenny , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

a hold fölebb, majd délre hág,
s még részben ébren a világ
reszketve omlik szét az éji fény,
e gondolaton aludt el
'… bár tudnék más lenni én?'
csendes, holdas este lett,
és újra ábrándba mélyedett:
'a világ olyan vad, néptelen!
kertedben volna jobb nekem:
holott hű gond s szorgalmatos kezek,
ápolgassanak, növeljenek…'
megdörgül az ég hirtelen,
villám cikázik bús felhőiben,
egy pillanat… s égi tűz lesújt,
csapása tör, ront-izzó lángja gyújt…
… de látja: csak álmodék,
s hosszú, halk lélegzetet veszen,
ábrándba mélyed ismét örömest.
'jaj, oly magasan nem jó állani!
odajárnak ég villámai,
melyeket a fenség magára von…
legyek én…'
álmában úgy látá magát:
magasan nem állott mások felett.
de látott napsugárt, s kéklő eget.
S ő, ez átváltozásnak általa
kevély, s igen boldog vala!
mert minden érzés, s bűbáj, ami csak
kebledben rejlik, jó anyaföld,
egy-magán egyesülve van!
'nem jobb itt nekem zöldek árnyékában?
hol szaggató kéz s vihar nem ér?
fedezz el, leveles bokor.
kis éltem folyjon 'miképp folya:
nem nagy, s híres királynő,
legyek szerény, kedvelt leányka…'

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: kenny
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 247
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.162 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz