Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csillag 2.

, 305 olvasás, ariel , 5 hozzászólás

Elmélkedés

… Talán egyszer még
csilloghat tudatom,
s átrepülhet újra az
Univerzumon.
Porszemként megélve
más-más életeket,
s remélve mindig
az örök fényeket.
Ragyogva, izzón
vágyom forrongani,
velük együtt, elégve,
fényükbe fojtani
lelkem sötétségét
s álmaim legvégét…
De talán egyszer,
még újból
megélhetem
darabokra hulló
tévelygő önmagam,
s létezhetek kinn,
a semmi éterében,
semmi-öntudattal,
örökké gondtalan.
Talán jöhetnek még
rózsaszín hajnalok,
mikor boldogságba
s fénybe zuhanhatok.
… Talán csak csillagok
hulladéka
vagyok,
s lelkem majd egyszer
még újra
felragyog-
mielőtt végleg,
s örökre
meghalok…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 239
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.1551 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz