Szállna szívem, szárnyalna bizony tova,
De semmi nincs mibe kapaszkodhatna.
Látott pedig sokat, ezer dallamot,
De szívem mégis végig csak hallhatott.
Látott veszélyt, sok bánatot és csalást,
Látta kinyílni az élet rózsaját.
Fulladásnyi élmény, s tenger hatás,
Számára mind verdeső szárnycsapás.
Nem találta helyét, sem az otthonát,
Üldözte vágya, kereste a csodát.
S bár elért mindent, mire más vágyhatott,
Nem hagyta nyugodni e bágyadt állapot.
Kutatta hát tovább az ismeretlent,
Melyet úgy hitt, hogy életében nem lel.
Vágyott a szívem, sőt kínlódva vágyott,
De békét senki szemében nem látott.
Az Éghez járult hát segítségül,
Ám nem lelke üdvét kérte végül.
Másért fohászkodott szent pillanatban,
Hogy lelje helyét e földi alakban.
Imája még így is elismerést nyert,
És az Égből igaz angyal küldetett.
Megtalálta a Kincset, mit keresett,
Megtalálta szívedben ohh Kedvesem.
Mert Benned lakik mindaz, mit szeretek,
Általad végre önmagam lehetek!
(2009. május 26.)