Veszélyben a farkasok…
Rút pofájú ordas farkas
bárányt vacsorált az éjjel,
s a vad zabában nem számolt
a lesdeklő nagy veszéllyel.
Hej, pedig hát ki ne tudná
- jó esetben csupán hírbő' -,
bárányhúst ha nyersen eszed:
kiütéssel győz a himlő.
E tétel nem általános,
ne ülj föl a példát látva,
ne hidd, hogyha spanyolt eszel
megtámad a spanyolnátha.
De vissza a főcsapásra,
ne súvadjon el a lényeg:
bárányhimlős lett a farkas,
majd megette őt a méreg.
Viszketett a füle, farka,
lompos, loncsos lapockája,
majd megőrült úgy kínozta
akolbéli lakomája.
Elrohant a patikába,
állt csak ottan föl se nézne,
úgy motyogta, röstelkedve,
ellenszert kér pörsenésre.
A patikus nagy rutinnal
ismerte föl mid a pöttyöt,
s hozta is az enyhet adó
felrázandó fehér löttyöt.
Elmondta, hogy ahol viszket,
helyileg kell alkalmazni,
s hány napon át fog a beteg
bőrkiütést tartalmazni.
Vitte is az ordas bőszen,
meg sem állt a nagy erdőig,
ott a rázókeverékkel
lekezelte magát bőrig.
Mind egy cseppig fölhasználta,
szétdörzsölve testén szerét,
mint ahogyan hiú ficsúr
keni fejére a zselét.
Hatásban is hasonlóan
csapott le a szuszpenzió,
csakhogy ordasunkra nézve
nem sült ki abból semmi jó.
Egybefüggő fehérséggé
fixálódott dús bundája,
s amint szikkadt, amint száradt,
fölpenderült szőre szála.
Mondhatjátok lárifári,
mesebeszéd, irkafirka!
Márpedig ez úgy nézett ki,
mint egy jól megtermett birka.
S hiába jött szürke alkony,
hiába szállt le az este,
sűrű, sötét, vak erdőben
világított fehér teste.
Hivalkodó viseletét
kibökte egy éhes rokon,
és a dőre báránydublőr
nem is vette nagyon zokon.
Kollégaként üdvözölte
vérszomjasan hörgő társát,
nem sejtve, hogy életútján
jócskán kurtíthat a másság.
Az a másik meglepődött:
mit zagyvál e kerge birka?!
Noha kissé hízelkedett,
hogy a falka nyelvét bírta.
Tisztán beszélt ordas nyelven,
akcentustól terheletlen,
érezte az éhes koma:
ez dumába' verhetetlen.
De ő nem is trécselni jött,
bárányhúsra fájt a foga,
lenyelte hát bongyor társát
farkaséhes farkas koma.
Igen ám, de bökkenőként
halmot emel itt a lényeg:
lappangó volt a lakoma,
s himlő árán oltott éhet.
Most emez is kipattogzott…
A gyógyszerészhez elszaladt.
Kapott löttyöt, rázta, kente,
és birkává vált perc alatt.
Jött egy másik éhes ordas,
de nem jött újabb változat,
bárány-szerű lakomától
most belőle lett áldozat.
És ez így ment egyre-másra,
csak hullottak a farkasok…
Jó volna hát közbelépni,
mer' elhullhat még marha sok!