Utószó hozzád

Még pár sorom rád erőltetem,
Kit szívem már csak balgán néz,
Még pár szót elmondanék,
Hisz köt hozzád ezeregy színes emlék,
Szavaid fullánkja sérti szép emlékeim,
Megmérgezed a maradék jót is mit hagytál,
Önzőséged még most is vissza köszön,
Bár már rég nem tiéd a lelkem,
Fáj is ez neked tudom jól,
Hisz bevillant a felismerés,
Már csak két ismerős vagyunk
Kiknek volt közös múltjuk.

Feledtelek szívem megnyugvásra lelt,
Sért téged a tudat,
Emészt téged s nem felejt.
Kárhoztatsz, bár te sem vallod be igazán,
Vérig sért a dolog, hogy a múltba dobtalak lazán.
Hiába volt a sok édes dallam, fájdító kárhozat,
Kikeveredtem varázsodból,
Szívem le nem kötöd többé,
Csókjaid sem húznak hozzád,
Nem is fáj már igazán,
Csak a maradék jót ne rombolnád szét,
Meghagynád mit nem nyelt még el a mély,
Sértesz, vágsz, vívod szélmalmaim ellen a harcokat,
Igazán már nincs is miért harcolnod,
Én nem érem a dacodat,
Valdd hát be kudarcodat.