czila: Úgy alszol el… (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Úgy alszol el…

    Érzések göröngyös szántásán bukdácsol az ember,
    tengerek iszapjában keres forrón feltörő forrásokat,
    moszatok közt matat, hínárhálót dobva magányára -
    kavicsokat csodál, majd, mint tüskésrája komótosan
    homály-kétségek felé lebeg - vitatkozva önmagával,
    perelve évezredekkel, amelyek kialakították hálátlan,
    vámszedő ösztöneit. Így aztán tündökölni és elbújni,
    gyűlölni és imádni, táncolni és búsongni kénytelen,
    amikor sejtfalakat robbant a hormonháború, vagy ha
    léleklápján ellobbannak szeretete végső ingófényei.

    Tévelygő ember! – akárhol kóborogsz az erdők tompa
    csendjében, hegyek Nemere hűvösében, vagy vadvizek
    dühödt zengő-zuhogóin; végül sivár, kavicsos partot érsz.
    Meglátod ott pucér önmagad, amint vicsorogva szorítod
    az eltűnő kvarcszemcse időt, a csillámló hideg semmiséget.
    Szemedben még utoljára lázad a tehetetlen irigy rettenet,
    szétnézel rémülten, lopsz egy megriadt sóhajnyi levegőt
    léted üszkére, lobban néhányat benned az illanó értelem,
    aztán úgy alszol el, ahogyan csecsemőként - váratlanul,
    gügyögő szavak között, félrebillent fejjel - anyád mellén.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/85452