lelekvandor: A csodagyertya (memoár)
Megjelent:
Témakör: Hit és vallás



A csodagyertya

"… Memike tanította nekünk, hogy az életünk tele van csodákkal, csak sokszor nem vesszük észre, vagy nem figyelünk oda kellőképpen és elmegyünk mellettük…
Ez is egy ilyen kis csoda volt, amit a temetőben a fejfája előtt éltem meg, néhány nappal ezelőtt, mikor szokásom szerint mentem újragyújtani a meg megmaradt kis csonk gyertyát, hogy közben emlékeimben vele legyek, beszélgessek hozzá, mint mindig, amikor kimegyek hozzá …"





Memike tanította nekünk, hogy az életünk tele van csodákkal, csak sokszor nem vesszük észre, vagy nem figyelünk oda kellőképpen és elmegyünk mellettük…
Ez is egy ilyen kis csoda volt, amit a temetőben a fejfája előtt éltem meg, néhány nappal ezelőtt, mikor szokásom szerint mentem újragyújtani a meg megmaradt kis csonk gyertyát, hogy közben emlékeimben vele legyek, beszélgessek hozzá, mint mindig, amikor kimegyek hozzá.
Dél felé járt az idő, mikor kiértem, leültem a fejfa mögé és meggyújtottam a két gyertyacsonkot, ami még maradt, közben elmondtam az imádságom és néztem szomorúan, amint ég a két gyertya lángja.
Az egyik nemsokára el is égett, elaludt a láng, míg a mellette lévő még égett… arra gondoltam, hogy az ember élete is egy ilyen kis láng, ami egyszer kialszik sokszor váratlanul, mikor nem számítanák rá.
A másik kis láng még égett és csak néztem, hogyan fogy el… lassan, már alig volt viasz a kanóc körül de védtem a szélfuvallattól, hogy minél tovább égjen.
Többször úgy tűnt már-már elalszik, de mégse… égett hősiesen tovább, pedig már úgy tűnt, a kanóc üresen áll viasz nélkül és mégis ég. Az jutott eszembe, hogy a drága Édesanyánk szeretete is még halála után is körülöttünk van, ég, melegít, világit, pedig a teste már régen kihűlt… így a gyertya lángja is túlélte a testet, égett így hihetetlenül sokáig. Néztem az órát és már eltelt egy óra is mióta kiértem és még most sem aludt el. Gondolatban Memikével beszélgettem, aki azt sugallta, hogy Ő örökkön örökké velem- velünk lesz, még ha nem is fizikailag de a szellemi síkon. Erre felálltam és gondoltam mire elindulok kialszik a lángocska, kihúztam közben pár gazt elrendeztem a virágokat a vázában, még álldogáltam egy kicsit, de a gyertya csak nem aludt el. Így hát azzal a gondolattal, hogy örökké ég, mint Memike szerető szíve, elbúcsúztam Tőle megköszönve minden jót, amit Tőle kaptam-kaptunk.
Béke poraira! A gyertya meg sokáig éghetett…



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/65348