Óh, Valentin Nap…

Angyal ült az esti napsugárra,
Szemével követi a léptem.
Kezemben virág, amit téptem
Kedvesemnek, Valentin Napjára.

Hogy mért érdemes élni, már értem.
A szerelem üdít fel, ha jő.
Vagy mégsem? Tudom, kell még idő.
(Mindig adtam, de sohasem kértem.)

A felismerés fáj, s megéget:
Nincsen múzsa, kit szerethetek.
Sosem értem meg ezt az egészet.

Angyalkák, csak Ti szeressetek,
Ne legyek oly setét magányban!
Kérem, egyedül csak ma ne legyek…