Bénultság
Mit ér az életem, ha csak fájdalom kíséri
ha boldogság sosem, csak a bánat éri.
Bénult lemondással nézem tehetetlenül
hogy ittlétem ideje felettem elrepül.
Miért is születtem, ha élni nem akarok
egy tehetetlen érzés; a szomorúság vagyok.
Mozdulatlan, magamba fordulva tűröm
hogy a szív fekete kínja maga alá gyűrjön.
Gyászba borultak a napok, az éjjelek
mert nem vagy velem, mindentől féltelek.
Csak neked nyílna szám őszinte mosolyra
lehelj életet egy szenvedő szoborba!