Angyal
Szavakat keresek,
s vigaszt reszketve.
Hűtlen szerelemtől
régen vak lelkem
egyre csak botorkál,
gyengéd szavaid keresve,
s amit csak talál,
issza, csak issza,
mint kit a szomjhalál
prédául kilesve
keselyűként kerülget.
Karjaid közül
most már vissza
nem nézhetek.
Fáj még, de fakul…
Szerető fényedet
közel engedem
gyógyító vigaszul.
Most, hogy jöttél
s tested megérinthetem,
vágyak buja röptét
ismét állhatom.
Csókkal mondod nekem:
ugyanazt kívánjuk:
Szeretünk egy éjszakán és hajnalon!