A „Harmadik”
Nem áll túl jól ez a játszma,
A szakadék szélén állva,
Köröttünk már ég az erdő,
És nincs sehol fent egy felhő.
A „Harmadik” itt van közel?
A jövő majd biztos felel.
Igen, vagy nem, íj egyszerű,
Zöldellhet-e még majd a fű.
Teremhet búzát a vetés?
Felcsendül szívből nevetés?
Vagy az Élet úgy meghajol,
Hogy már csak síri csend honol.
Nem tarthat csak néhány napig...
Szörnyeteg lesz a „Harmadik”!
Pokoli show a végső bál,
Mert hiszen mindent felzabál,
Mindent ami sír és nevet,
Na meg persze gyűlöl, s szeret.
Lesz aki majd mégis remél,
De ameddig még ember él,
Az „éhsége” hajtja egyre,
Ő a Halál célkeresztje!
Mindannyian tudjuk régen,
Hogyha egy nap nem hal éhen,
A lőszerrel nem spórolva,
A jövőnket majd felfalja.
A döntés most még rajtunk áll...
Hiszed azt, hogy béke vár?