Pekka: Mire elfogy a szó (vers)
Megjelent:
Témakör: Haza, nemzet



Mire elfogy a szó

Sanyarú az idő, a papok feketék,
Odahagytam apáid; a nemzet, a nép:
Csak azért szakitád le bilincseidet,
Hogy az ajkaidon nehezebb, ha lehet

Az a szó, s hebegett fiad egykor,

Vagy a sorsod újonnan a porba tipor,
Töri még kezed, arcod az egykori por,
Szomorúbb legyen érte az ég, s ez a kép
Piszok ülte – a hír igaz, ömlik a nép.

Mire elfogy a szó, s dalom is gyom,

Ha homályul, a sárga szalagra rakom,
Viharodban esőbe ledobva hagyom,
Hite elhagy e'kor, s kire csattan e nász
Jeladásra, emelkedik érte a gyász!


Megjegyzés: a vers kötött, időmértékes u. n. "négyes anapesztus" illetve az ötödik és tizedik sor "negyedfeles anapesztus" szerkezetű. Az anapesztus: u u – (két rövid, egy hosszú); soronként 12 szótaggal; mig a negyedfeles csak 10 szótagú.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/161232