Csak játszott
Csak játszott velem.
Hallgattam őt,
simította arcom,
fogta kezem.
Leveleket vitt,
rám szórta bánatát,
könnyed volt,
máskor üres, idegen.
Aztán forró,
selymes, mint a bársony,
kedves, mint lüktető-
szívű pelyhes kiskacsák.
Velem akart lenni.
Később elrohant,
azt játszotta nem jön,
kacéran tova szállt.
Oh, csak a szél volt.
Ő borzolt hazudva.
Papírokat fújt,
hogy írjak rá.
Csak a szél volt.
Nevetek felé.
Nem tiporhat el, ha
lelkem szilárd.