Önreflexió
Sokszor vágytam hamis ábrándra,
más férfi karjaiban biztonságra,
ezüstözött, részegítő boldogságra.
Hamis csókot kértem éjjelente,
szédült szívvel azt hittem ezzel
igenis helyesen, a jót cselekszem.
Azonban szívem tükrében te voltál,
ki bátorító mosollyal erőt adtál,
és bár vággyal telt éjjelente rólad álmodtam,
nem hittem, hogy utam számításaid ily
kegyetlenséggel a mélybe rántja.
És most téged kérlek,
hazug számról csókoddal
te rántsd le a leplet.
S a drága Istent kérem,
bocsásson meg nekem.
Már tudom, te vagy az, akit
mindig is reméltem, és ígérem
ezentúl
mindig, de mindig a jót cselekszem.