A végállomás

Eltemette álmaimat a múlt,
tervem volt sok, millió álomvár,
idővel legtöbb a semmibe hullt,
és szerelmem hangját sem hallom már.

Most a csönd birodalma a hazám
csak a belső zenémet hallgatom,
magához ölel a kedves magány
és álomba ringat, jó ez, hagyom.

A vad rohanás lassan véget ér,
csöndesen végsőt lobban a parázs,
a végállomás megnyugvást ígér,
hisz életünk csupán múló varázs.