majkopolo: Jött és ment (vers)
Megjelent:
Témakör: Karácsony



Jött és ment

Karácsony jött és ment.
Egy újabb kis Jézust letudtunk,
ajándékokkal alkudtunk ki
magunknak szánalom-
szeretetet.

Zabáltuk két pofára a bejglit,
néztük az új TV-ben a Mauglit.
Jókat röhögtünk, ittunk,
nem várt ajándékokon
hörögtünk.

Jött és ment a szeretet ünnepe.
Ünnepet rontóan kérdezhetem-e,
hogy miért magunknak adtunk,
miért nem az éhezőnek,
miért nem a betegnek,
miért csak a szellem
mocsarában létezőnek?
(Még ha véreink is...)

Ajtónkon kopogtatott a nagy
Fenséges Mammon, furcsa
fehér lepelben, hosszú hajjal,
hosszú arccal, szakálldísszel;
üdvözölte a hajnal. Az agy
a fejünkben azt mondta, nyiss
kaput, de ne a kicsit, a nagyot:
szíved ajtaját.

Besurrant gyorsan, mint a tolvaj.
Kirágott magának egy kis szelet
tudatot. Azóta bennünk él, elménk
az ő mércéje szerint mér. Hittünk
benne, hogy ő az igazi, végül is
várhat még a megváltás, addig
mehet a pénzváltás, és a cirkusz.

Mennyből az angyal, lejött hozzátok,
súgott volna valamit szívetekbe, de
ti visszakézből pofán vágtátok.

Azon keveseknek, kik tudják mi a
bölcsesség, a jó és a rossz közti
fényévnyi különbség:
Dicséret nektek!

Szegényes lakotokban, könny áztatta
arcotokat lesik a Szentek, és csak ők
mosolyognak rátok. Könny-leplen át
nem látjátok. De valahol belül, ahol
az igazság megül a lélek egy rejtett
vackában, egy kis cseppnyi fény örül

annak, hogy kincseitek nem aranyból
vannak, hanem:

lélekből,
igazságból,
életből.

Dicséret nektek, és hála.
Nektek, szegény,
szerény szolgáinak a
Jóistennek.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160964